– Azt hittem, valami baj van az előttem lévő autóval. Lassabban haladt, mint egy idős néni. Kiderült, hogy te vagy az…

– Ki kellene tenned egy jelzést az autód hátuljára legközelebb, hogy ne okozz félreértést.

Shang Muxiao lehunyta a szemét, fáradtnak nézett ki.

Meglepődtem, mert először nem értettem, hogy miről beszél, de miután jobban belegondoltam, hamar rájöttem, hogy feltehetően a „mozgássérült” jelzésű matricára gondolt, ami mindenki számára láthatóvá teszi, hogy az autó tulajdonosa „mozgáskorlátozott utas”.

Valószínűleg nem szándékosan akart ennyire diszkriminatíven viselkedni, de amit mondott, így is kellemetlenül érintett. A balesetnek semmi köze sincs ahhoz, hogy mozgássérült vagyok-e vagy sem. Csak a biztonságra figyeltem. Ha nem ülnék tolószékben, akkor is óvatosan vezetnék.

– Elnézést. Türelmesen és visszafogottan elmagyaráztam neki, hogy az imént azért fékeztem, hogy ne üssem el a hirtelen elém kiugró kóbor macskát. Shang Muxiao bólintott, miután meghallgatott. Úgy tűnt, nem igazán izgatja a baleset oka. Érdektelenül kijelentette, mivel ő volt az, aki belém jött, teljes mértékben vállalja a felelősséget.

– Milyen súlyos a kár?

– A motorom rendben van, csak a fényezés kopott kicsit le, viszont a te kocsid több kárt szenvedett.

Miközben Shang Muxiao a hóna alá tette a sisakját és elővette a mobiltelefonját. Alig néhány másodperccel később, ahogy elküldött egy üzenetet, megszólalt a telefonja. Szinte azonnal felvette és az előbb még türelmetlen arckifejezése hirtelen hihetetlenül ellágyult.

– Nővérem, ez csak egy kis baleset volt, jól vagyok. Tudom, legközelebb jobban oda fogok figyelni! Már megvettem azokat a nasikat, amiket akartál, várj még egy kicsit. Most mennem kell, később beszélünk!

Közelebbről nézve, észre vettem, hogy Shang Muxiao jobb füle ki van lyukasztva és egy apró fekete kristály fülbevalót visel benne. Kicsivel a fülcimpája fölött egy pici fekete anyajegy is van, így aki nem figyel oda rá jobban, azt hiheti, hogy két fülbevalója van.

Emlékszem, hogy Shang Lu-nak is volt egy anyajegye pontosan ugyan ezen a helyen, amit régebben nagyon szerettem és kifejezetten vonzónak tartottam. A gének olyan csodálatosak, még ez vonásuk is annyira hasonló.

Balesetünk következményeként az autóm elzárta az utat. Forgalmi torlódást okozva, fokozatosan hosszú sor alakult ki, így a mögöttem állók sürgetve, megállás nélkül dudáltak. Attól tartottam, hogy ha továbbra is itt késlekedünk kijön a rendőrség.

– Mit szólnál…? Éppen azt akartam javasolni, ha leparkolnám egy nagyobb nyitott területen az autómat, hogy megbeszéljük, de miután Shang Muxiao befejezte a beszélgetést, egyenesen kinyújtotta felém a kezét és kezembe adta a mobilját. Tűnődtem rajta, hogy mit szeretne, így tanácstalanul meredtem a kezembe adott telefonra.

– Add meg a számod! Megkérem a biztosítási ügynökömet, hogy vegye fel veled a kapcsolatot.

Hm…hát erről van szó. Elvettem a telefonját, beírtam a számomat és amikor végeztem, visszaadtam neki.

Ő egy pillanatra sem nézett a képernyőre, csak vissza gyömöszölte a telefont a nadrágzsebébe és újra felvette a sisakját.

– Hagyjuk most ezt a dolgot, mert sietek. Ha további kérdésed van, találkozzunk jövő héten az iskolában.

Bólintottam és én sem szóltam többet. Beindítottam az autómat és ismét a kereszteződés felé vettem az irányt. Amint befordultam a sarkon, a kék-fehér sportmotor gyorsan megelőzött, és mielőtt még közelebbről szemügyre vehettem volna, a kifogástalan karosszéria eltűnt a látómezőmből.

Aznap este felhívott egy férfi, aki azt állította magáról, hogy Shang Muxiao biztosítási ügynöke. Megkért, hogy amikor ráérek menjek el hozzájuk a kijelölt szervizbe, hogy felmérjék a kárt, mivel a teljes javítási költséget a biztosító társaság állja majd.

Ahogyan Shang Muxiao mondta, az autóm hátulja valóban súlyosan megsérült. A teljes hátsó lökhárító behorpadt, és úgy nézett ki, mint amelyik rövidesen leszakad. Az ütközéstől az ő motorján csak egy kisebb karcolás lett és csak néhol jött fel a festék. Nem tudtam eldönteni, hogy az ő motorja túl jó, vagy az én autóm túl rossz.

Végül hétvégén felmérték a károkat. A megadott szervizben a szerelő megnézte az autómat és közölte, lehet, hogy a teljes hátsó lökhárítót ki kell cserélni és át kell festeni a burkolatot is. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi ideig fog tartani a javítás, mire azt mondta, hogy legalább két hét.

A gondolatba, hogy két hétig nem lesz autóm belefájdult a fejem, mert kocsi nélkül nehezebb közlekednem. Ez a szüntelen és folyamatos fejfájás az életem minden más területére is közvetve hatással volt. Még Yu Xixi is észrevette, hogy más a hangulatom az órákon, rossz a kedvem és türelmetlenebb vagyok, így az utóbbi napokban inkább nem osztotta meg velem az új pletykákat.

Mivel Shen Luoyu is tudta, hogy most nincs autóm és kényelmetlen lenne számomra autó nélkül utazni, ezért sok napi szükségletet előre megvett nekem és szerdán meglátogatott. Még a zöldségpiacra is elment, hogy segítsen élelemmel feltölteni a hűtőmet.

Fáradozásait látva elmúlt a napok óta tartó lehangoltságom és ismét jobb kedvem lett. Még akkor sem lettem nyugtalan, mikor az általa készített spagetti evése közben megint ugyanazokról a mindennapi dolgokról kezdtünk el beszélgetni.

– Xiao Jie, felirtalak abba a támogató csoportba, amiről a múltkor beszéltem. Szerinted el tudsz menni szombaton a foglalkozásukra?

– Milyen csoport? Fintorogtam. Valószínűleg, amikor Shen Luoyu erről mesélt, nem figyeltem oda, tehát valójában nem igazán emlékeztem.

– Ez egy kölcsönös segítségnyújtáson alapuló Optimista Pszichológiai Csoport.

Halványan emlékeztem valami hasonló névre. Felnéztem rá.

– Nekem nincsenek lelki problémáim.

De Shen Luoyu nem értett velem egyet.

– Szóval azt mondod, hogy rendben van, hogy ennyire pesszimista és közönyös vagy?

Kijavítottam őt.

– Ez nem pszichológiai probléma, ez csak az én filozófiai nézőpontom.

– Édesanyám megkért, hogy vegyelek rá, hogy menj el. Ha eredménytelenül térek vissza, ő fog személyesen eljönni. Tudod, hogy az egészségi állapota nem volt jó az elmúlt két évben. Úgy aggódik érted! Van szíved visszautasítani őt?

Azt el tudom viselni, mikor Shen Luoyu játssza ki a családi kártyát, de a nagynéném idősebb és gyerekkorom óta nagyon tisztelem őt. Ha ő kér meg, nem tudok nemet mondani. Csendben maradtam és nem utasítottam vissza egyből a nénikém kérését.

– Hogy van a néni mostanában?

– Még mindig ugyan az a régi probléma. Amikor hűvös lesz az idő, könnyen elkezd köhögni.

Shen Luoyu a tányérjában lévő spagetti tésztát piszkálta miközben komolyan rám nézett.

– Tényleg, nagyon aggódik érted.

A nagynéném fiatalabb korában tüdő betegségben szenvedett. Bár már meggyógyult, betegségének kiváltó oka továbbra is fennáll, így újabb irritáció hatására még mindig könnyen újból visszaesik. Nem akarom, hogy többé aggódjon miattam, mert amikor balesetet szenvedtem sok könnyet ejtett már értem. Jelenleg azon kevés ember közé tartozik, akik hajlandóak még aggódni miattam. Ajkamba harapva letettem a villámat, és végül beletörődtem.

 – Oké, elmegyek.

Miután Shen Luoyu elment, összepakoltam a tányérokat és a pálcikákat, töltöttem magamnak egy pohár nemes érlelésű, édes fehér bort, ami még lefekvés előtt  is ideális. Majd a nappali polcához mentem, ahol a filmeket tartom, kivettem a sarokból a „Retrográd Szél” DVD-jét, kinyitottam a dobozát majd gondosan belehelyeztem a DVD lejátszóba.

A homályosan megvilágított nappaliban ülve, a vetítővászon képernyőjén elkezdtem nézni a már számtalanszor lejátszott filmet és úgy döntöttem, hogy gyorsan előre tekerek ahhoz a jelenethez, amit igazából meg akartam nézni.

A forró és párás istállóban egy félmeztelen férfi cigarettázott. A mellette lévő nő addig kacérkodott vele, míg a férfi végül karjaiba zárta és lassan kifújta szájából a cigaretta füstöt, csodálatos füstfelhőt alkotva és félreérthetően elfedve kettőjük arcát. A nő körmei enyhén belesüllyedtek a férfi kezének pompás izmaiba, miközben a férfi karján lévő feszes erek kidudorodtak és lüktettek búza színű bőre alatt. Ők ketten elérték felhevült szenvedélyük utolsó fázisát.

Ennek a filmnek elképzelhető, hogy vannak csodálatra méltóbb jelenetei is, de én egyszerűen egyedül ezt a részt imádom. Az egész filmen érzékelhető a rendező szeretete Shang Lu kiváló színészi játéka és kifejezőkészsége iránt. A felvételeken a közeli kameraállásoknál minden lélegzetvétel, minden gyöngyöző verejtékcsepp, még Shang Lu fülcimpáján lévő anyajegy is jól látható és a férfi főszereplő végtelen vonzerejét fejezi ki, méltóképpen megjelenítve az összes mélypontot a játékfilmben.

Amikor a szemem a kis anyajegyre tévedt, váratlanul egy másik fiatalember arca jutott az eszembe. Összeráncoltam a homlokom, és sietve száműztem ezt a nem megfelelő képet az elmémből.

A film megnézését követően, betettem az üres borospoharat a mosogatóba. Mivel az alkohol hatására fokozatosan elálmosodtam, kikapcsoltam a DVD lejátszót és a tolószékemmel a hálószobába manővereztem, hogy lepihenjek.

Azon az éjszakán talán a bor miatt, vagy talán azért, mert újra néztem ezt a filmet, sok zavaros álmom volt. Amikor felébredtem, nem emlékeztem, hogy pontosan mit álmodtam, de szellemileg és fizikailag is kimerültnek éreztem magam, mintha egész éjjel birkóztam volna valakivel.

– Tanár úr, tényleg megvan rá az okom. Szándékosan nem hagytam volna ki ennyi órát. Kérlek, adj még egy esélyt nekem, szeretnék levizsgázni. Több tárgyból már nem bukhatok meg, mert nem záró vizsgázhatok.

Mikor megtudták, hogy meg fognak bukni egy választható tantárgyból, több diák eljött hozzám, hogy közbenjárjon. Többségük mindenféle tetszetős dolgot mondott, de amikor rájöttek, hogy nagyon nehéz lesz meggyőzniük, inkább feladták.

De a mai nap más volt.

Anélkül, hogy felnéztem volna, elkezdtem gépelni a számítógép billentyűzetén. A lány látva, hogy figyelmen kívül hagytam, egyszerűen megkerülte az íróasztalomat és odajött hozzám.

– Kérlek, adj egy másik esélyt. Leguggolt, majd a tolószékem mellé térdelt.

Elkezdett fájni a fejem. Behajtottam az iroda ablakát, hátra dőltem a székemben és ránéztem.

– Már öt hiányzás után kizárható lennél a vizsgáról Yan Ying, de neked ötnél több hiányzásod van. A félév eleje óta soha nem voltál az órámon. Nem vagy már gólya, tisztában kell lenned vele mi az, amit egyáltalán nem tolerálok.

A lány kicsit eltávolodott tőlem és elnézett egy másik irányba.

– Tanár Úr, biztosíthatlak róla, hogy nem szándékosan hiányoztam az órákról! Nehézségeim vannak. A nyári szünet alatt depressziós voltam és az iskola kezdete óta még mindig nem vagyok túl rajta. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen, és még a gyógyszerek sem segítettek.

Hm. Helyeseltem.

– Értem. Akkor add ide az orvosi feljegyzéseket. Ha tényleg depressziós vagy, kivételt teszek.

– Nem találom, én nem emlékszem, hogy hova tettem a papírokat.

Yan Ying felemelte a fejét. Tökéletesen kifestett szemei megteltek könnyel, de még továbbra is bájolgott.

– Tanár úr, nem hazudok, tényleg beteg vagyok. Kérlek, értsd meg a helyzetemet.

Enyhe érintést éreztem a lábamon, így lenéztem és láttam, hogy a keze a térdemre került. Rosszallóan ránéztem, mert nem voltam egészen biztos a szándékaiban.

– Segíts rajtam, bármit megteszek!

Szánalomra méltóan az alsó ajkába harapott, miközben hosszú fekete haja lazán a vállára lógott. Sápadt arca így még szebbnek tűnt. Bár kívülről ártatlannak nézett ki, de szavai és tettei illetlennek és kihívónak hatottak. A szélsőséges kontraszt néha izgalommal tölti el az embereket, máskor pedig émelyítően hat rájuk. Én az utóbbit tapasztaltam.

A beképzelt emberek sokszor azt gondolják, hogy szépségükön keresztül az egész világot irányíthatják.

Yan Ying öt ujja fokozatosan felfelé emelkedett. Amikor megláttam, hogy már-már kimondhatatlan helyre kerültek, megragadtam a kezét, és felháborodásomban megvetően felnevettem.

– Tisztában vagy a mostani tetteiddel?

Tanácstalanul nézett rám, és vissza akarta húzni a kezét.

– Én, én csak…

– Fogyatékos személy szexuális megvesztegetése? Hogy jut egyáltalán egy ilyen gondolat az eszedbe?

Visszalöktem a kezét.

– Mielőtt hívom a biztonságiakat, kérek, azonnal hagyd el az irodámat!

Ezt meghallva Yan Ying hosszú ideig csak mozdulatlanul ült tovább és olyan falfehér lett, mint egy szobor.

Már éppen azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg hívjam-e a biztonsági őrt, amikor kopogtattak az iroda ajtaján és a félig bezárt ajtó lassan kinyílt. Yan Ying és én egyszerre néztünk oda. Az ajtón kívüli személy megállt és ugyanúgy csodálkozva nézett be ránk.

– Jaj, nem tudtam, hogy van még bent valaki.

Anélkül, hogy valóban szándékában állt volna bocsánatot kérni, Shang Muxiao félig nekidőlt az ajtókeretnek, és érdeklődve figyelt minket, mintha éppen egy erkölcsi drámát nézett volna.

Egy harmadik személy jelenlétében, Yan Ying bármennyire is merész volt, nem tehette meg, hogy következmények nélkül folytassa megvesztegetésemet, ezért hamar felállt és kisietett az ajtón. Mikor elhaladt Shang Muxiao előtt, még csak rá sem mert nézni.

A lány távozása után Shang Muxiao belépett az irodámba, becsukta háta mögött az ajtót és önelégülten mosolygott.

– Nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű vagy.

– A tanársegéd hívott, azt mondta, hogy keresel engem. Valami baj van az autóddal?

Titokban megkönnyebbülten fellélegeztem, hogy végül megszabadultam a Yan Ying által okozott bonyodalomtól. Felvettem a második asztalról az eldobható kézfertőtlenítőt és lefertőtlenítettem vele a kezeimet.

– Ne szórakozz, és ne beszélj butaságokat arról, ami most történt! A kurzusért kapott kredited miatt hívtalak, semmi köze az autómhoz.

Nem tudom, hogy ebben a pillanatban Shang Muxiao honnan érkezett, de ruhája gyűrött és rendezetlen volt, még néhány furcsa folt is volt rajta, mint a vörösborfolt. Az arca pedig olyan fáradtnak tűnt, mintha egész éjjel nem aludt volna.

– A kreditem miatt?

Anélkül, hogy hellyel kínáltam volna, leroskadt az irodámban lévő, vendégek által használt kanapéra. Ez a helyzet úgy tűnt szokatlanul megszokott volt számára.

– Mi a baj a kreditemmel?

Lassan oda irányítottam hozzá a tolószékemet.

– Mivel a múlt héten nem adtad be a házi feladatot és kétszer hiányoztál már az óráról több, mint 90%-ot kellene elérned a záróvizsgán ahhoz, hogy ne bukj meg. Ezt viszont szinte lehetetlen elérni.

Megdörzsölte a homlokát és lehunyta a szemét.

– Honnan tudod, hogy nem leszek képes átmenni a vizsgán?

Enyhe alkohol illatot éreztem rajta, ami jobban alátámasztotta a korábbi feltevésemet. Miután egész éjszaka bulizott, valószínűleg még most is másnapos. A vízadagoló automata felé fordultam, töltöttem egy pohár meleg vizet egy eldobható papírpohárba, óvatosan a teás asztalra helyeztem és Shang Muxiao felé toltam.

– Mert a jelenlegi tendencia szerint nálam még soha senki nem ért el 90%-nál többet.

Amikor meghallotta ezeket a szavakat, lassan kinyitotta a szemét. Egy darabig bámult rám és én megint úgy éreztem, hogy mindjárt darabokra tépnek.

– Akkor pontosan miért hívtál ide?

Összekulcsoltam magam előtt az ujjaimat és nyugodtan ránéztem.

– Ha tényleg meg akarnálak buktatni, nem hívtalak volna ide. Szeretnél hallani egy másik lehetőségről?

Shang Muxiao letette a kezét és kérdően nézett rám.

Még szorosabbra fűztem az ujjaimat, és még mindig nem hittem el, hogy ilyen döntést hoztam. Ez nem vall rám, mindenki „démon királynak” hív és mégis úgy ültem itt, mintha ez valami különleges dolog lenne az univerzumtól.

– Nem csinálom ezt túl gyakran, de mivel te vagy az, azt hiszem, adhatok még egy kivételes lehetőséget.

Egy lélegzettel befejeztem a beszédet, elvágva minden visszavezető utat.

Shang Muxiao arckifejezése bizonytalan és zavart volt.

– Adsz még egy kivételes lehetőséget? Miért? Az emberek azt mondják, hogy szívtelen vagy és soha nem mutatsz kegyelmet.

– Te más vagy.

Amikor Shang Muxiao meghallotta szavaimat megdöbbent, nem reagált azonnal, inkább tekintetével szándékosan felmérte az alsó testemet. Bár pillantása nem volt nyomasztó, mégis furcsa bizsergés futott végig a testemen. A lábamat nézi? Felvontam a szemöldökömet és meg akartam kérdezni, de éppen akkor abbahagyta a helytelen nézését és elmosolyodott.

– Mindig ezt a trükköt használod? Úgy tűnt, hogy te nem vagy az a fajta ember, aki ilyesmin gondolkodik. Habár én sosem szabok korlátokat a másik félnek és eddig nem voltak kikötéseim a partnereimmel kapcsolatban, de nem szeretnék szégyentelenül viselkedni valakivel az ágyban, aki olyan, mint egy holttest.

Szavai egy pillanatra megleptek. Ezt a trükköt? Ilyesmin? Partner az ágyban? Várj, nem gondolná, ugye? Nem ennyire élénk a képzelete? Hamar rájöttem, hogy félreérthette, amikor arra utaltam, hogy adnék neki egy különleges, kivételes lehetőséget. De akár még az is lehet, hogy előzőleg értette félre a helyzetet Yan Ying és köztem.

Tanácstalan lettem és egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy inkább nevessek a kialakult helyzeten. Abban sem voltam biztos, hogy az volt-e fájóbb számomra, hogy úgy gondolt rám, mint egy tiszteletlenül viselkedő professzorra vagy az, hogy olyan megalázóan jellemzett az ágyban, mint egy holttestet.

Én csak azt akartam, hogy adjon be még két plusz szakdolgozati feladatot.

– Oké, még van valami dolgom. Keress valaki mást, akivel játszhatsz, vagy csinálj, amit akarsz. Megbuktathatsz vagy kizárhatsz, nem érdekel. Shang Muxiao egy hajtásra megitta a kitöltött vizet, összegyűrte labda formájúra a papírpoharat és a dohányzóasztal alatti szemetesbe dobta. Felállt és távozni készült.

– Én nem… Shang Muxiao, figyelj rám!

Világosan el akartam számára magyarázni a dolgokat ezért, hogy ne hagyjon figyelmen kívül, miközben elhaladt mellettem megpróbáltam megragadni a ruhaujját. De ez egy rossz döntés volt.

Egyáltalán nem állt szándékában irgalmasságot tanúsítani felém, és abban a pillanatban, amikor az ujjbegyeim hozzáértek a kezéhez, olyan erővel ragadta meg a csuklómat, hogy az volt az illúzióm, hogy mindjárt összetöri a csontjaimat, és bár az ajka sarkai még mindig felfelé görbültek, de ezt senki sem tévesztené össze egy igazi mosollyal.

– Viselkedj helyesen!

Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondja nekem. Azt gondolja, nem tudom milyen a helyes viselkedés? Elviselve a fájdalmat, szóról szóra csikorgattam a fogamat.

– Engedj el. Tényleg félreértettél, nem úgy értettem.

– Félre értettelek?

Shang Muxiao lehajolt hozzám, és vadállatszerű szemeivel félreérthetetlenül a szemembe nézett.

– Abból, ahogyan rám nézel, nem tűnik félreértésnek.

Különleges egyveleget alkotva elborított a bőrén lévő bor, parfüm és verejték kellemes illata. Orromba tódulva, ez a kellemes illat szétáradt az agyamban, amitől összeszorult mellkasom. Hirtelen szédült és zavart állapotba kerültem, így kinyújtottam a kezemet, hogy eltoljam őt magamtól.

Elengedte a kezemet, hátralépett, saját kezét pedig a nadrágzsebébe tette, és úgy nézett rám, mint egy szánalomra méltó, aljas szemétládára. Ajkán szarkasztikus mosollyal oda lépett az ajtóhoz és kinyitotta.

– Adj egy különleges lehetőséget valaki másnak, nekem nincsen szükségem rá. Remélem a jövőben, soha többé nem keresztezzük egymás útját, Bei professzor.

Miután elköszönt, erőteljesen bevágva maga mögött az ajtót elhagyta az irodámat.

A hangos zaj után, környezetem ismét elcsöndesült. Tekintetemet az ajtóra szegeztem, és ha nem lenne fájdalom a csuklómban, azon tűnődnék, hogy vajon miféle képtelen álom volt ez.

Bár tele van véget nem érő vágyakozással és fájdalommal, életünkben akaratunk célja mégis, hogy szüntelenül hajszoljuk és beteljesítsük kielégítetlen vágyainkat. De én tényleg ártatlan vagyok Shang Muxiaoval szemben és nincsenek róla helytelen gondolataim. Ha mégis ragaszkodom hozzá, hogy volt valami köztünk a tanár és diák kapcsolaton kívül, az csak a Shang Lu iránt érzett múltbéli kis szerelem miatt volt.

De ez tényleg túl nevetséges. Annyiszor játszottam el a rossz fiút, hogy már senki sem hiszi el, amikor őszintén próbálok kedves lenni.

Shang Muxiao az a „kutya”, aki válogatás nélkül megharapja az embert. Fájós csuklómat dörzsölve, fájón felnevettem. Remélem igaza lesz és a jövőben valóban soha többé nem lesz alkalmunk ismét találkozni.

Úgy tűnik azonban, a sors, mostanában különlegesen gondomat viseli és folyamatosan tele van szánomra váratlan meglepetéssel.

Két nappal később, este elmentem a támogató pszichológiai csoportba, ahova Shen Luoyu regisztrált engem. Mielőtt még felmelegíthettem volna a székemet, kintről egy magas alak sétált be az ajtón. Nem tudom, hogy a másik fél mit érezett akkor, amikor meglátott, mindenesetre én nem voltam túl boldog.

Rengeteg pszichológiai csoport működik ebben a városban. Shen Luoyunak sikerült gondosan kiválasztani az egyetlent Shang Muxiaoval.